I.fejezet 2.rész

Másnap reggel az ébresztőm csörgése előtt felébredtem, mert este nem húztam be rendesen a sötétítőt és a felkelő nap első sugara egyből az én arcomat világította meg. Így jár az, aki lusta. Mivel már nem tudtam volna visszaaludni, ezért kikászálódtam az ágyból, egy óriásit nyújtózkodtam és a telefonomat a kezembe kapva egyből szörfözni kezdtem a neten.  Már megnéztem a Facebookomat, a Twitteremet, az Instagramomat, a Snapchatemet, amikor irtó hangosan elkezdett szólni a Things we lost. Először nem értettem, hogy mi van, aztán rájöttem, hogy az ébresztő. Nem kapcsoltam ki. Szép volt Luna. Egy kisebb sokk után összeágyaztam, majd megfogtam a már tegnap kikészített ruhámat és kisomfordáltam a fürdőbe. Jane még aludt, ezért halkan akartam járni, de természetesen ez nem sikerült, mert minél halkabb akartam lenni, annál több zajt csaptam. Miután végre sikerült beérnem a fürdőbe megnyitottam a zuhanyt és beálltam a langyos víz alá. 20 perc múlva vizes hajjal álltam a tükör előtt, és vártam, hogy valami csoda történjen, esetleg megjelenjen a tündér keresztanyám és átváltoztasson, eltüntesse a karikáimat meg a hullámos hajamat, de semmi, ezért nem sok kedvvel ugyan, de erőt vettem magamon és kifésültem a hajamat, aztán kivasaltam. Már a sminkemmel bíbelődtem, amikor Jane kopogott az ajtón.

- Luna, engedj be- motyogta.

-Mindjárt, csak befejezem gyorsan a sminkemet.

-Légyszi, nagyon kell pisilnem.

Erre már nem nagyon tudtam mit reagálni, szóval megfogtam a sminkes neszesszeremet és kinyitottam az ajtót.  Jane azonnal berohant és rám csapta az ajtót. Hm, milyen friss ezen a szép reggelen. Az előszobába mentem és befejeztem a sminkemet, majd a konyhába vezetett a pocim. Jane  pakolt, sminkelt, félig felöltözve rohangált, aztán megint pakolt, miközben én a konyhapultnál ültem és a reggelim elfogyasztása után a tejeskávémat kavargattam. Amikor már a sokadik kört futotta a házban, felálltam és a két vállánál fogva leültetem a helyemre.

-Maradj már nyugton- kezdtem nevetve.

-De még annyi dolgom van.

-Nem nincs már dolgod. Tegnap már bepakoltál kétszer is, a sminked tökéletes és már csak reggelizned kéne, mert nemsokára indulunk.

-Oké, oké. Van valami kaja?

-Nézd meg a hűtőt.

Amíg Jane evet, addig én a szobámba neteztem még egy kicsit, majd elkezdtem kicipelni a bőröndömet. Nem sokkal később ő is követte a példámat és végre elindultunk. Kicsit sétáltunk, amíg a megbeszélt helyszínre érkeztünk. Egyre több fan gyűlt körénk, és amikor a busz megállt mellettünk mindenki egyszerre próbált meg felszállni. Ment a harc a helyekért, de sikerült mindenkinek felülnie a buszra és elindultunk. Én ültem az ablak mellett és mivel Jane mellettem beszélgetett a többi Directionerrel, úgy döntöttem inkább zenét hallgatok. Néhány perc keresgélés után elindítottam az Ain’t nobody-t, amit mostanában kifejezetten szeretek.   Gondolataimba merülve néztem az elsuhanó tájat. Vajon milyen lesz Bécsben? És milyen lesz a koncert? Holnap minden kiderül. Azért kíváncsi lennék, hogy Jane mit érez, hiszen a kedvenc bandájával találkozik. Ez a kérdés nem maradt sokáig megválaszolatlanul, mert legjobb barátnőm felém fordul, és fülig érő mosollyal nézett rám.

-Na mi az?- pillantottam rá kérdő tekintettel.

-Semmi, csak most jutott el a tudatomig, hogy holnap láthatom őket, és beszélhetek velük, és lehet tőlük aláírásom, és lehet velük közös képem, és akkor lehet, hogy megérinthetem őket. Úristen!- hadarta lelkesen.

-Igen, Jane ez pontosan így lesz, és Harry majd beléd szeret és egy egyszarvúval fogtok ellovagolni a naplementében.

- Gondolod?- nézett rám csillogó szemekkel.

-Nem- nevettem-, de biztos vagyok benne, hogy nagyon jó lesz a holnapi napod.

-Ebben egyetértek. Mikor érünk oda?

- Még körülbelül egy óra- néztem a telefonomra.

-Oké, addig alszok egyet.

Pár perc múlva tényleg elaludt, és nekem sem ártott volna pihennem egy kicsit, mert igen keveset aludtam, de egyszerűen nem jött álom a szememre. Folyamatosan kattogott az agyam a koncerten, aztán a fesztiválon, míg végül megláttam a Wien táblát. Hű, úgy látszik jó sokat gondolkoztam.

Nem sokkal később megálltunk a stadion előtt, mert ez volt a végállomás és innen szóródtak szét az emberek. Szóltam Jane-nek, hogy kelljen fel, mert megérkeztünk.  Azonnal kipattantak a szemei, és már indult is az ajtó felé.  Kivettük a bőröndöket, és GPS segítségével megtaláltuk a szállodát. A recepción nem volt hosszú sor, ezért hamar feljutottunk a szobánkba. Takaros kis szoba kiosztottuk, hogy melyik ágy kié lesz (természetesen kő-papír-olló játékban megnyertem az ablak mellettit) aztán bepakoltunk a szekrénybe.

-Mit szeretnél csinálni?- néztem Jane-re.

-Szerintem nézzünk körbe a környéken és ebédeljünk valahol.

-Támogatom, éhes vagyok- mutattam a pocimra.

Lementünk az épület elé, és azon vitáztunk, hogy merre menjünk.

-A stadion felé menjünk, légyszi - nézett rám könyörgő tekintettel Jane.

-Minek? Holnap is arra megyünk. Inkább nézzük meg a belvárost.

-De…- kezdte, de félbeszakítottam.

-Jane, éhes vagyok, menjünk már.

-Jó, de utána megnézzük a stadiont.

Végre elindultunk, hogy valahol ebédelhessünk, és pár sarokkal arrább találtunk egy kellemes kis pizzériát, így beültünk oda. A rendelés nem ment túl könnyen. Mi magyaráztunk félig magyarul, félig angolul, de nem igazán értettek meg minket, aztán Jane megunta és az étlapot a pincér felé mutatva elmagyarázta, hogy mit szeretnénk rendelni.  És igen, megértette. Amíg vártunk a holnapról beszélgettünk Jane-nel, aki elmondta, hogy miket szeretne venni az ajándékboltba. Amíg ezt sorolta a pincér visszatért és elénk helyezett két pizzát. Mindketten mondtunk neki egy ’Danke’ félét és nekiláttunk.  Azt hiszem nem kell kifejtenem, hogy annyira éhesek voltunk, hogy elfogytak a pizzák.

A késői ebéd után a stadion felé vettük az irányt. Igazából ez nem volt túl érdekes, mert rajongók még nem voltak ott csak pár biztonsági. Bemenni nem lehetett, ezért csak kívülről csodálhattuk meg az egyszerű szürke épületet.

Miután Jane is belátta, hogy ez nem olyan érdekes program visszamentünk a szállodába. Kora este olyan értelmes dolgokkal töltöttük az időnket, mint a tévézés és a laptopozás. 

Késő este, mikor már Jane rég aludt én még mindig a laptopommal bíbelődtem. Nem tudom miért, de mostanában egyre többet netezek. Úristen. Lehet, hogy kocka leszek? Ugye nem? Éjjel kettő fele végre lehajtottam a gépem fedelét és álomra hajtottam a fejemet. Igaz nem tudtam aludni, de legalább megpróbáltam.

I fejezet. 1 rész.

Még 2 nap van a koncertig, de már majdnem mindent bepakoltunk és a holnapi indulásra várunk. Reggel indul a busz és egy hotelben leszünk 3 napot. Ami a legjobb az egészben, hogy közel van a stadionhoz a szállásunk,bár amúgy sem kell majd korán odaérnünk, mert VIP jegyünk van és minket engednek be elsőnek egy külön színpad melletti szekcióba. Igaz 1 havi fizetésünk volt csak a jegy, de nem számít, mert megéri. Jane-nek legalábbis biztos. 

- Luna, mit nézünk meg Bécsben?

-Mindent- feleltem egyszerűen.

-Na de most komolyan, megyünk majd vásárolni?- kérdezte Jane izgatottan.

-Igen.

-És veszünk majd szuvenírt?

-Igen.

-És veszünk majd 1D-s cuccokat?

-Igen.

-És veszel nekem kakaót?

-Ha veszek neked, akkor csöndben maradsz? Épp egy Bastille interjút nézek.

-Ja bocsi, csak annyira izgulok, és olyan kevés ez a 3 nap és mindjárt koncert, és félek, hogy nem lesz idő mindenre. 

-Nyugi mindenre lesz időnk- néztem rá biztató mosollyal.

-Jó, lehet kicsit túlreagálom- nevetett.

-Kicsit?

-Na jó, kicsit nagyon.

-Szerintem is. Nézhetem az interjút?

-Nézheted, én megyek pakolni.

-De már 2 órája bepakoltunk- néztem rá csodálkozva.

-De így legalább biztos, hogy semmit nem hagyok itthon.

-Tuti, hogy így sem fogsz mindent elhozni- röhögtem.

-Miért ismersz ennyire?- ment ki mosolyogva a szobámból.

Miután végre sikerült megnéznem az interjút felnéztem néhány fesztiválnak az oldalára, mert még nem is néztem, hogy kik jönnek idén, és természetesen a nyár nem nyár fesztivál nélkül. Megnéztem az EFOTT-ot és a Szigetet, de semmit nem találtam, bár a Szigetre jön Avicii, ami nem tűnik olyan rossznak, de még átgondolom. Aztán felnéztem a VOLT oldalára is, bár addig már csak alig egy hónap van. Nézegettem és egyszer csak meg akadt valamin a szemem, valamin, ami nagyon ismerős volt. És akkor leesett. Ez a Bastille. Először nem hittem el, hogy megint Magyarországra jönnek, mivel tavaly voltak már a Szigeten, de egyéb okok miatt nem tudtam elmenni, ezért most nem akartam elhinni, hogy megint itt lesznek. Visítva rohantam ki a szobámból, egyenesen át Jane-hez.

- Jön, jön ,jön- mondtam ugrálva.

-Ki,hova, mikor? Luna, állj már meg- erősen megfogta a vállamat és lenyomott az ágyra. Hatalmas vigyorral a képemen vártam, amíg ő is leült és afféle "mi a fene bajod van" nézéssel nézett rám.

- Jön a Bastille a VOLT-ra-üvöltöttem kicsit könnyes szemmel.

- Ez most komoly?- nézett rám mosolyogva Jane.

-Igen és muszáj mennem, vagyis mennünk. Ugye eljössz velem?- néztem rá kiskutya szemekkel.

-Persze, hogy megyek veled, de nyugodj már le. Úgy nézel ki és úgy ugrálsz, mint egy félőrült vagy, mint aki megivott legalább 12 energiaitalt.

- Lehet, na megyek tusolni és aludni, mert holnap megyünk Bécsbe- tapsikoltam. Igazából lehet, hogy Jane-nek igaza volt és tényleg megőrültem.

Tény, hogy korán akartam lefeküdni, de befeküdtem az ágyba és nem jött álom a szememre, ezért éjfél után bekapcsoltam a laptopomat és még egyszer megnéztem a VOLT hivatalos oldalát. A második napi program legtetején a négy kedvencem mosolygós képe köszönt vissza rám. A koncert viszonylag későn lesz, de nem baj, nekem mindent megérnek. Lecsuktam a laptopot, mert már hajnali negyed kettő volt, és tudtam, hogy reggel indulunk és most Jane a legfontosabb, hiszen ez az Ő 3 napja lesz.

Bevezetés

Két 19 éves lánynak épp befejezte a sulit, de már költöztek is Budapestre. Luna és Jane angol cserediákok voltak a középiskolában, de annyira megtetszett nekik az ország, hogy úgy döntötte itt maradnak és a fővárosban keresnek munkát. Négy év alatt megtanultak majdnem anyanyelvi szinten magyarul, így nem volt nehéz dolguk. Mind a két lányban él egy bizonyos gyerek, ami abban jelenik meg, hogy megszállottan szeretik a Bastille-t és a One Directiont. Luna az előbbit, Jane az utóbbit. Emellett mind a ketten gitároznak és blogolnak.
Egy fangirl-nek az a legnagyobb álma, hogy eljusson a kedvencei koncertjére. Jane is így volt ezzel, és amikor megtudta, hogy az 1D ellátogat Bécsbe, akkor nem volt kérdés, hogy első sorból fogja végigugrálni a koncertet. És hogy kivel? Természetesen ilyenkor jön szóba a legjobb barát. De a koncert előtt még rengeteg teendő volt. Ezek közé tartozott a költözés is, ami nem ment olyan zökkenőmentesen, hiszen Jane rossz telefonszámot hívott fel, ezért két nappal később jött a teherautó, utána, pedig Luna rossz címet adott meg, ezért Pest helyett Budára vitték a bútorokat. Szóval jó pár nap késéssel, de sikerült a nagyvárosba költözniük. Ezután azzal töltötték az idejüket, hogy falakat festettek, majd mindennek megtalálták a legmegfelelőbb helyet, és végre sikerült teljesen berendezkedniük. Amikor mindennel végeztek nekikezdtek az álláskeresésnek. Egy hangszerboltba vették fel mind a két lányt, így szinte minden idejüket együtt tudták tölteni, még akkor is, ha dolgoztak. Most már tényleg nem maradt más dolguk, mint várni a koncertet.