I.fejezet 2.rész

Másnap reggel az ébresztőm csörgése előtt felébredtem, mert este nem húztam be rendesen a sötétítőt és a felkelő nap első sugara egyből az én arcomat világította meg. Így jár az, aki lusta. Mivel már nem tudtam volna visszaaludni, ezért kikászálódtam az ágyból, egy óriásit nyújtózkodtam és a telefonomat a kezembe kapva egyből szörfözni kezdtem a neten.  Már megnéztem a Facebookomat, a Twitteremet, az Instagramomat, a Snapchatemet, amikor irtó hangosan elkezdett szólni a Things we lost. Először nem értettem, hogy mi van, aztán rájöttem, hogy az ébresztő. Nem kapcsoltam ki. Szép volt Luna. Egy kisebb sokk után összeágyaztam, majd megfogtam a már tegnap kikészített ruhámat és kisomfordáltam a fürdőbe. Jane még aludt, ezért halkan akartam járni, de természetesen ez nem sikerült, mert minél halkabb akartam lenni, annál több zajt csaptam. Miután végre sikerült beérnem a fürdőbe megnyitottam a zuhanyt és beálltam a langyos víz alá. 20 perc múlva vizes hajjal álltam a tükör előtt, és vártam, hogy valami csoda történjen, esetleg megjelenjen a tündér keresztanyám és átváltoztasson, eltüntesse a karikáimat meg a hullámos hajamat, de semmi, ezért nem sok kedvvel ugyan, de erőt vettem magamon és kifésültem a hajamat, aztán kivasaltam. Már a sminkemmel bíbelődtem, amikor Jane kopogott az ajtón.

- Luna, engedj be- motyogta.

-Mindjárt, csak befejezem gyorsan a sminkemet.

-Légyszi, nagyon kell pisilnem.

Erre már nem nagyon tudtam mit reagálni, szóval megfogtam a sminkes neszesszeremet és kinyitottam az ajtót.  Jane azonnal berohant és rám csapta az ajtót. Hm, milyen friss ezen a szép reggelen. Az előszobába mentem és befejeztem a sminkemet, majd a konyhába vezetett a pocim. Jane  pakolt, sminkelt, félig felöltözve rohangált, aztán megint pakolt, miközben én a konyhapultnál ültem és a reggelim elfogyasztása után a tejeskávémat kavargattam. Amikor már a sokadik kört futotta a házban, felálltam és a két vállánál fogva leültetem a helyemre.

-Maradj már nyugton- kezdtem nevetve.

-De még annyi dolgom van.

-Nem nincs már dolgod. Tegnap már bepakoltál kétszer is, a sminked tökéletes és már csak reggelizned kéne, mert nemsokára indulunk.

-Oké, oké. Van valami kaja?

-Nézd meg a hűtőt.

Amíg Jane evet, addig én a szobámba neteztem még egy kicsit, majd elkezdtem kicipelni a bőröndömet. Nem sokkal később ő is követte a példámat és végre elindultunk. Kicsit sétáltunk, amíg a megbeszélt helyszínre érkeztünk. Egyre több fan gyűlt körénk, és amikor a busz megállt mellettünk mindenki egyszerre próbált meg felszállni. Ment a harc a helyekért, de sikerült mindenkinek felülnie a buszra és elindultunk. Én ültem az ablak mellett és mivel Jane mellettem beszélgetett a többi Directionerrel, úgy döntöttem inkább zenét hallgatok. Néhány perc keresgélés után elindítottam az Ain’t nobody-t, amit mostanában kifejezetten szeretek.   Gondolataimba merülve néztem az elsuhanó tájat. Vajon milyen lesz Bécsben? És milyen lesz a koncert? Holnap minden kiderül. Azért kíváncsi lennék, hogy Jane mit érez, hiszen a kedvenc bandájával találkozik. Ez a kérdés nem maradt sokáig megválaszolatlanul, mert legjobb barátnőm felém fordul, és fülig érő mosollyal nézett rám.

-Na mi az?- pillantottam rá kérdő tekintettel.

-Semmi, csak most jutott el a tudatomig, hogy holnap láthatom őket, és beszélhetek velük, és lehet tőlük aláírásom, és lehet velük közös képem, és akkor lehet, hogy megérinthetem őket. Úristen!- hadarta lelkesen.

-Igen, Jane ez pontosan így lesz, és Harry majd beléd szeret és egy egyszarvúval fogtok ellovagolni a naplementében.

- Gondolod?- nézett rám csillogó szemekkel.

-Nem- nevettem-, de biztos vagyok benne, hogy nagyon jó lesz a holnapi napod.

-Ebben egyetértek. Mikor érünk oda?

- Még körülbelül egy óra- néztem a telefonomra.

-Oké, addig alszok egyet.

Pár perc múlva tényleg elaludt, és nekem sem ártott volna pihennem egy kicsit, mert igen keveset aludtam, de egyszerűen nem jött álom a szememre. Folyamatosan kattogott az agyam a koncerten, aztán a fesztiválon, míg végül megláttam a Wien táblát. Hű, úgy látszik jó sokat gondolkoztam.

Nem sokkal később megálltunk a stadion előtt, mert ez volt a végállomás és innen szóródtak szét az emberek. Szóltam Jane-nek, hogy kelljen fel, mert megérkeztünk.  Azonnal kipattantak a szemei, és már indult is az ajtó felé.  Kivettük a bőröndöket, és GPS segítségével megtaláltuk a szállodát. A recepción nem volt hosszú sor, ezért hamar feljutottunk a szobánkba. Takaros kis szoba kiosztottuk, hogy melyik ágy kié lesz (természetesen kő-papír-olló játékban megnyertem az ablak mellettit) aztán bepakoltunk a szekrénybe.

-Mit szeretnél csinálni?- néztem Jane-re.

-Szerintem nézzünk körbe a környéken és ebédeljünk valahol.

-Támogatom, éhes vagyok- mutattam a pocimra.

Lementünk az épület elé, és azon vitáztunk, hogy merre menjünk.

-A stadion felé menjünk, légyszi - nézett rám könyörgő tekintettel Jane.

-Minek? Holnap is arra megyünk. Inkább nézzük meg a belvárost.

-De…- kezdte, de félbeszakítottam.

-Jane, éhes vagyok, menjünk már.

-Jó, de utána megnézzük a stadiont.

Végre elindultunk, hogy valahol ebédelhessünk, és pár sarokkal arrább találtunk egy kellemes kis pizzériát, így beültünk oda. A rendelés nem ment túl könnyen. Mi magyaráztunk félig magyarul, félig angolul, de nem igazán értettek meg minket, aztán Jane megunta és az étlapot a pincér felé mutatva elmagyarázta, hogy mit szeretnénk rendelni.  És igen, megértette. Amíg vártunk a holnapról beszélgettünk Jane-nel, aki elmondta, hogy miket szeretne venni az ajándékboltba. Amíg ezt sorolta a pincér visszatért és elénk helyezett két pizzát. Mindketten mondtunk neki egy ’Danke’ félét és nekiláttunk.  Azt hiszem nem kell kifejtenem, hogy annyira éhesek voltunk, hogy elfogytak a pizzák.

A késői ebéd után a stadion felé vettük az irányt. Igazából ez nem volt túl érdekes, mert rajongók még nem voltak ott csak pár biztonsági. Bemenni nem lehetett, ezért csak kívülről csodálhattuk meg az egyszerű szürke épületet.

Miután Jane is belátta, hogy ez nem olyan érdekes program visszamentünk a szállodába. Kora este olyan értelmes dolgokkal töltöttük az időnket, mint a tévézés és a laptopozás. 

Késő este, mikor már Jane rég aludt én még mindig a laptopommal bíbelődtem. Nem tudom miért, de mostanában egyre többet netezek. Úristen. Lehet, hogy kocka leszek? Ugye nem? Éjjel kettő fele végre lehajtottam a gépem fedelét és álomra hajtottam a fejemet. Igaz nem tudtam aludni, de legalább megpróbáltam.